Versenyautó születik 60 – Csomiajtó „célegyenes ráfordító”

Az utolsó posztot úgy fejeztem be, hogy a mai írás története elég képlékeny. Ez így is maradt. Három témakör is adódott, amiről publikálhatnék. Az egyik a géptető javítása. A másik kicsit izgisebb :) Úgy döntöttem, hogy az éves nyári  Toyotaclubos találkozóra összelegózom az 1.4-est. Nekünk teljesen mindegy milyen autód van, nem nézünk le a márkaválasztásod miatt. Gyere és 1-1 gyors autóba mindig be lehet ülni egy gyors kör erejéig. Családias hangulatban várunk július 19-én a Kakucsringen. 

Gyertek minél többen!

Mivel ezzel sem lettem kész, egy harmadik történetről fog szólni a mai írás. Elég időt hagytam a csomiajtó lakkozásának hogy kikeményedjen. És mivel Kakucsra szeretném felrakni az 1.4-esre a már meglévő kompozit elemeket, tempóznom kell azzal is. Nem a súlycsökkentés lesz a cél a kis Sunnyn, hanem hogy kipróbálhassam haladósabb tempónál is az általam készített elemeket. Amolyan tesztfélének szánom. Aki lemaradt volna a hónapokkal ezelőtti csomiajtós posztokról, elárulom, hogy le lett lakkozva, de a kézi laminálással készült karbon tele van apró, akár mikroszkopikus méretű légbuborékokkal. Ezeket a „gödröket” ha lekened gyantával, vagy lelakkozod, akkor a pici lyukakból szinte krátereket csinál. Minél vastagabb a lakk, annál nagyobb lesz a mélyedés. Ez történt nálam is. Csillogott-villogott, mint a Salamon töke, de a látványon rengeteget rontott a sok felületi hiba.

Picit távolabbról szépen néz ki...

...közelebbről viszont tele van felületi hibával :(

Több fényezővel is beszéltem, hogy hogyan lehet orvosolni, de aki vágta a témát, csak mosolygott. A megoldás: egyesével fogpiszkálóval bepöttyözni az összes lyukat kétkomponensű lakkal, visszacsiszolni a felületet és újra telibe lakkozni. Mondanom sem kell, hogy a gödrök száma több, mint 1000. Sziszifuszi munka, de ha már egyszer megmentettem a felületet a fekete fényezés elől, akkor még egy sanszot kap, hogy karbon mintás végeredmény legyen. Elballagtam tehát fogvájóért. Dani barátom, aki lakkozta az ajtót adott ugyan olyan lakkot és edzőt, mint amivel Ő fújta. Előkészítettem a terepet, majd vadul nekiálltam a pöttyözésnek. Itt is a fizika volt az úr, csak vízszintes felületen maradnak meg a pöttyök, azaz ha mondjuk négy részből meg tudom oldani, akkor az minimum öt napot vesz igénybe száradással együtt. Viszont handicap-el indultam, ugyanis Dani még megpróbálta felpolírozni, hátha segít rajt a dolog. Ebből adódóan viszont az összes lyukba belekerült a fehér polírpaszta. Ezeket egyesével tűvel ki kellett piszkálnom. Nagynyomásúval kezdtem, ami szerencsére sokat segített, de azért tűvel át kellett rajta mennem még egyszer. 

Lecsutakolva még vizesen

Indulhat a buli

Előkészítettem a helyemet, bekevertem a két komponensű lakkot és indulhatott a buli.

Lakk bekeverve

A tetejével kezdtem...

Idegőrlő 

Másnap jöhetett az alsó része, majd további egy-egy napot vett igénybe a két oldal pöttyözése.

Jobb alsó fele

Bal oldal és a rendszám helye

Oldala

Négy napi zsibbadás után elkészült a sziszifuszi meló és bezárt a lakkolda (szerintem örökre). Dani mondta, hogy 800-as papírral csiszoljam a pöttyöket majd végül 1500-körüli papírral vizesen csiszoljam át. Az első pötty 800-assal kb. öt percig tartott. Ekkor végignéztem a tetején, majd elérkezett a pillanat, hogy újragondoljam másodszor a karbon vs. fekete fényezés történetet. Hirtelen felszoroztam ezer pöttyöt, darabonkét öt perccel számolva, majd visszaosztottam hatvannal. 83!!!!! órán keresztül csiszoltam volna, ha csak ezer pötty lett volna. Köszi, de kihagyom. Elővettem az újra haldokló – bár már egyszer garanciálisan cserélt – deltacsiszolót, majd nagyjából két óra alatt megcsiszoltam az egészet. Nagyon figyeltem, hogy a ne szedjek le a lakkból sokat, hiszen, akkor újra gödrök lesznek, ami újra szarul fog kinézni, és szívathatom magam a végtelenségig. Megcsiszoltam a tetejét, az alját, a két oldalát és végül a rendszám helyét is.

Nagyja megcsiszolva

Jöhetett a vizes csiszolás. Nekiálltam vizes 1000-es papírral, majd két kör után váltottam 1200-asra és azzal is mentem két kört. 

Vizesen csiszolva

Közelebbről

Következett a mosás és az újabb elkeseredés. Vékony vízréteg volt rajta mosás közben és már ott elkezdtek előjönni a  hibák a semmiből. 

Mosás után. A világos részek már szárazak, a sötétebb még vizes

Nem lesz így jó, újralakkozás kihúzva, újra lebeg a filler és fekete festék kérdéskör... Egyetlen utolsó esélyt adtam neki és végre valami sikerült :) Kétezres papírral mentem még két kört a felületen vizesen, majd egy darabon megpróbáltam felpolírozni. Szerencsére sikerült elég lakkréteget hagynom, így bírta a polírt. Ez lett az eredmény, engem meggyőzött. :)

Bal oldala 2000-es papírral vizesen csiszolva, jobb oldal csiszolás után polírozva

A fényes csík az ajtón a plafonon lévő neon armatúra fénye. A bal oldalon is van neon, de ott a felület miatt még nem tükröződik. Másnap felraktam az autóra, hogy át tudjam polírozni az egész ajtót. A keret körüli rész volt a lényeg, mert beragasztás után már ott nem fogom tudni polírozni. Ha bent lesz a plexi, akkor majd a keretet leragasztom, és az alsó résszel is tudok egy kicsit többet foglalkozni.

Körbe kiragasztottam maszkolószalaggal

Ajtó a helyén

Ablak kiragasztva, hogy ne verje tele dzsuvával

Polírozás on

Mára ennyi

Feldobtam rá a szárnyat

Tepsi

Maszkoló nélkül

Sokszor mondtam már, hogy alakul, de már kezd kinézni is valahogy :D

Csak az összehasonlítás kedvéért: innen indultunk...

Sok meló volt vele, és  még igényli a törődést, de szerkezetileg erős, kellően könnyű és az enyém. Bódottá :D Még be kell ragasztani a plexit, ami már elő van készítve és a ragasztó is megvan hozzá. Jövő héten – ha minden jól megy – beragasztom a polikarbonátot és összerakom az 1.4-est.